Gondjaim vannak

Van úgy, hogy az ember meginog. Nem olyan biztos abban, amit mond, vagy hirdet. Én például azt hirdetem, hogy Isten mérhetetlenül szeret. Ezt is gondolom. Csak olykor nem vagyok ebben teljesen biztos. Nem tudom, mi lehet ennek a pontos oka, de a nehézségek fokozzák a kétséget.

Nehezen tudom a gondolataimat összeszedni. Ma úgy érzem, hogy egy kicsit sok. Sok a veszekedés, a nyomás, és az érzés, hogy csak egy púp vagyok itthon mindenki hátán. Most egy kicsit elfáradtam abban, hogy úgy próbálok itthon még levegőt venni is, hogy az a lehető legkevesebb embernek kerüljön kellemetlenségbe. Nagy teher, ha az ember valóban teher.

Mikor arra gondolok, hogy a mennyben majd minden másképp lesz, nem fognak a bűneim terhelni, nem fogom magamat egy kis hasznavehetetlen élősködőnek érezni, hanem teljes valómmal Isten gyermeke lehetek, és a boldogságnak nem lesz határa, az jól esik. Furcsa, de valahogy kétségem sem fér ehhez, és ez reményt ad, egy kicsit megerősít. Van miért élni.

Rá kellett jönnöm, hogy semmit sem változtam az évek során. Na jó, egy keveset. De az alaptermészetemet nem sikerült levetkőznöm, mint ahogy azt hittem. Ugyanaz a magamba forduló, depresszióra hajlamos ember maradtam, aki eddig is voltam, és aki nagyon nehezen tudja csak elhinni, hogy szeretik. Tulajdonképpen sokszor nem is akarja, hogy szeressék, mert akkor fel kell tárnia magát mások előtt, de ő nem akarja, hogy belelássanak. Sokszor lusta is rá. Ha közel akarna másokat engedni magához, akkor meg kéne fogalmaznia magát, ahhoz pedig végig kéne gondolnia mindent, amit gondol, hisz, amit tud magáról, és amiket tesz. De ezt nem akarja, nem meri, mert akkor az is kiderülne, hogy ő nem egy erős valaki, nincsenek szilárd meggyőződései, és rendes személyisége sincs. És ha ez kiderülne, akkor összeroskadna, és attól nagyon fél.

Olyan ez, mint egy rongybaba. Ha felállítják, egyből eldől, általában arra, amerre a szél fúj. Stabilan soha nem fog megállni magától, csak ha minden oldalról kitámasztják. Vagy kitámasztja magát. De arra nem jön rá, hogy akkor sem ő az, aki stabilan áll, hanem csak támasztják, és ha Isten kirántja alóla a talajt egy jól időzített pillanatban, akkor a földre rogy. Esetlen lesz, egy nyomorult kis senki, aki még állni sem tud, nem hogy menni.

Nekem is egyszerűbb a félelmeimet, az őszinte érzéseimet és problémáimat a szarkazmus, humor és egyéb pótszerek mögé rejteni. Sajnos nagyon hosszú gyakorlatot sikerült ebben szereznem, és már nagyon jól megy. Nagyon jól tudom keménynek és vidámnak mutatni magam úgy, hogy mások ne sejtsék, mi zajlik a színfalak mögött…

Időnként előfordul, hogy sikerül “Isteni szemszögből” nézni magamra, és ilyenkor nem értem magamat. A bezárkózást, és a keménynek mutatást. Jézus tizenkét meglett férfi előtt siratta el Jeruzsálemet. Még többen voltak, mikor Lázár sírjánál indult meg. Pedig Ő tudta a legjobban, hogy mintegy három percen belül a saját lábán jön ki Lázár a sírból. Nem is barátja halálán búsult, hanem a többiek bánatán. A szíve megsajdult, mikor a gyermekei, testvérei gyötrelmeit, fájdalmát látta, neki is fájt ezt látni.

Sokszor úgy képzelem el Istent, mint egy osztályfőnök és egy főnök keverékét. Lehet bármilyen rendes, attól még főnök, és nem lehetek előtte gyenge, nem is hibázhatok. Jézus a hegyi beszédben ráadásul kerek perec kijelenti, hogy esélyünk sincs megugrani azt a lécet, amit a törvény felhelyez elénk, annyira nincs esélyünk, hogy azt kifejezni sem lehet. Tegye fel a kezét az a férfi, aki még soha nem gondol némi kívánsággal a buszon mellette utazó aránylag mélyen dekoltált fölsőt viselő leányzóra! Tegye fel az az ember a kezét, aki még egyetlen egyszer sem vágyott a máséra, és soha semmilyen bűn nem tapad a lelkéhez! És tegye fel az is a kezét, aki még soha nem érezte magát egy kis használhatatlan senkinek emiatt!

Nem látok egy kezet sem…

Mi következik ebből? Meg fogok halni nyomorultul, ha majd eljön az ideje? Istennek beleszakadna a szíve. Ő engem élve akar. Ő nekem örülni akar, mert gyönyörködik bennem. Engem teremtett a nő előtt legutoljára, én vagyok a teremtés egyik csúcsa. Isten ámulva nézi az embert, mert ehhez foghatót még nem alkotott. Még talán füttyentett is egyet, mikor kijelentette, hogy minden, amit teremtett, az “igen jó”. Azt hiszem, hogy ezt felejtem el a legtöbbször. Olyat sokszor gondolunk, hogy Isten szeret, olyat is, hogy nagyon szeret. Olyat már egészen ritkán, hogy mérhetetlenül szeret, olyat meg még kevésbé, hogy miért szeret. Vagy ha belegondolunk, akkor sem merjük megfogalmazni magunknak, mert hiszen mi tudjuk magunkról, hogy egy nyomorult kis senkik vagyunk. Ugyebár. Isten bizonyosan téved.

Pedig nem téved, Ő tudja a legjobban, hogy mi csodálatosak vagyunk.

Nemrég egy új rétege tárult fel előttem annak, mit is jelent, hogy “engedjétek hozzám jönni a gyermekeket”. Akit jobban érdekel, hol van ez leírva, lapozza fel Márk evangéliumának a 10. fejezetét. Sokszor hallottuk már, hogy ez a mondat arról szól, hogy mi is legyünk olyan őszinték, és bízzunk annyira Istenben, mint amennyire a gyermekek tudnak őszinték és bizakodóak lenni. De arra én még eddig soha sem gondoltam, hogy ez azt is jelenti, hogy “engedjétek hozzám a bennetek lévő, mélyre eltemetett, börtönbe zárt, síró, dühös, összetört, ki tudja milyen gyermeket!” Nem kell eltemetnünk, bebörtönöznünk, nem kell annak az elvárásnak megfelelnünk, hogy ezt megtegyük.

A szüleim ötéves koromban elváltak. Apa nélkül maradtam azóta.

Régen sokszor gondoltam arra, hogy milyen jó lenne egy igazi apa. Akire szabadon kiáraszthatom a szeretetem, gyűlöletem, akivel mérhetetlenül őszinte lehetek, akire lehetek éktelenül dühös is akár, és akinek az ölében mindezek után kiadhatom a bánatom, és minden keserűségem, ami a lelkem feketítette. Aztán egyre kevesebbszer gondoltam erre, eltemettem magamban a gyereket. Mintegy hat-hétéves koromban redőnyt húztam az arcomra, amin senkinek sem engedtem bepillantást, és azóta is csak keveseknek.

Hiba volt. De többet nem fogom megtenni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s