Pisi

Azt hiszem, most egy kicsit profán témáról lesz szó. Aki emiatt elítélne, azt arra kérem, gondolkodjon el egy kicsit a maga dolgain is, nehogy véletlenül ugyanazzal a lendülettel elítélje saját magát is. Mindenesetre azt gondolom, Isten szemet huny most efölött a kedvemért.

Szóval ma majdnem bepisiltem. Majdnem nem sikerült annak a társadalom és a világ által megírt 482. parancsolatnak a megtartása, hogy “Ne legyél szobatisztátalan!”

Hazafelé menet bizony rám jött az inger, minek szépítsük. Nem is a maga szokásos módján, hanem körülbelül tízmilliószor annyira. Kegyetlenül fájt, alig bírtam állni, ülni, menni, az pedig a kínok kínja volt, amikor át akartam futni a zebrán a még villogó lámpánál. Iszonyatos volt, de persze lepleztem, nehogy bárkinek is úgy tűnjön, hogy bajom van. És közben azon gondolkodtam, hogy ha most elered, akkor rendkívül kellemetlen helyzetbe kerülök. Valaki csak sajnálni fog, valaki részegnek, vagy betegnek gondol, valaki meg egyszerűen csak undorodik majd.

De közben azért más is eszembe jutott, ami sokkal reménytelibb. Tudniillik Isten nem véletlenül nevez minket gyermekeinek. Mint most világossá vált számomra, azért is, mert a kisgyermekek sem szobatiszták, vagy legalábbis nem teljesen. Lelki értelemben egy felnőtt ember sem szobatiszta, képtelen az lenni. Még a legjobbak is elbuknak.

De ennél sokkal jobb azt tudni, hogy Isten minden hibánk ellenére a rajongásig szeret minket, és ezt is kész elfelejteni nekünk. Olyanok is lehetünk előtte, mint az újszülött, akinek valamelyik testnyílásán mindig folyik valami. Istent ez nem zavarja. Ugyanazzal a türelemmel és gyöngédséggel tesz tisztába minket minden alkalommal. Éppen ezért nem kell szégyellnünk gyengének mutatkoznunk előtte, ő ezzel nem él vissza, hanem teljes odaadással ápol minket, és felmos a padlóról, ahányszor csak kell. Nem a bűnökre gondolok itt. Mindenkivel előfordul, hogy kiborul, és úgy érzi, hogy mindenki elhagyta, nem szereti senki. Nem találja a választ, össze van zavarodva, nem ért semmit, tehetetlen és dühös. De aki hagyja, azt Isten felszedi a padlóról.

Nekem ilyen Istenem van. Gyöngéd, és mérhetetlenül szeret.

Nem mondom azt, hogy óriási tapasztalatom van e területen. Csak pár éve járok hitben, az még sehol sincs az örökkévalósághoz képest. Nem akarok úgy tűnni, mint aki sziklaszilárd minden egyes hittanos kérdésben, mert nem vagyok az. De hiszem azt, hogy van kiben reménykednem, aki még akkor sem fog cserben hagyni, amikor minden úgy látszik.

És aki akkor is kész rám zúdítani teljes szeretetét, ha éppen az orra előtt csinálom össze magam.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s