Rájöttem, hogy tulajdonképpen senkinek sem jó, ha kizárólag súlyos, magvas gondolatokkal tömöm tele ezt a blogot, meg egy idő után unalmas is. Úgyhogy most következzen valami hétköznapibb, valami kellemesebb, valami üdítőbb: tegnap előtt lekvárt főztem! Meggyből. Még az ízét nem tudom, de a többiek azt mondták, hogy finom lett. A gond csak annyi, hogy nem volt idő rendes mennyiségű meggyet leszedni, szóval csak három üveg lekvár lett. Majd legközelebb.
Íme az eredmény:
Körültekintő 
Kedves Gergő!
Már régóta akartam hozzád írni, csak valamiért azt hittem, hogy ehhez regisztrálni kellene a WP-re, amit én nem szeretnék…
Azért is írok, hogy tudd: rendszeresen figyelem, hátha van új bejegyzés. Mert nagyon tetszettek, amiket eddig írtál, szinte mindig gondolkoztam rajta utána. És azt is tudom, hogy nagyon pocsék érzés úgy írkálni, hogy látszólag senki nem reagál rá… Szóval ne haragudj, hogy eddig nem válaszoltam… és ne hagyd abba, mert nagyon jó olvasni!!!
Ez a lekvár pedig… Mmmmm… (biztos finom; nekünk mostanában fogyott el az összes házilag befőzött lekvárunk, szóval kezd aktuálissá válni ez a téma nekünk is…)
Tényleg, szerinted nyáron jó lenne ifis programnak valamikor egy “közösengyümölcsszedünkmajdbefőzzükésmegesszük” című valami? A bejegyzésed kapcsán jutott eszembe (újra)… 🙂
Szép napokat!
Ádám
Szia!
Köszi. 🙂 Örülök, hogy szereted olvasni az irományaimat, bár ami azt illeti, szerintem nem pocsék érzés úgy írni, hogy nem olvassa senki. Legfeljebb jó lesz majd nekem. 🙂
Szerintem az ötletet egy pénteki kiskörön lehetne hatékonyan megvalósítani, csak mondjuk egyszerűbb leszedés helyett megvenni, és befőzés helyett megsütni. 🙂