Református énekek

Előre bocsátom, ez a bejegyzés nem lesz népszerű, és sokaknak nem fog jól esni, mégis úgy érzem, meg kell fogalmaznom a meglátásaimat a református fesztiválkultúrával kapcsolatban. De fenntartom magamnak a jogot ahhoz, hogy tévedjek.

És persze rögtön leszögezem, becsülöm Böszörményi Gergely munkáját, rengeteg pénzt és energiát feccölt az RZF-be és a RefÉnekekbe, ezt meg kell hagyni. Mégis volt néhány banánhéj, ami számomra élvezhetetlenné tette az RZF-et, a Református énekeket pedig vállalhatatlanná.

Az RZF…

Alapvetően a fesztivál programkínálatából, meg aztán a helyszíni szemlékből sokszor támadt az a benyomásom, hogy a reformátusok valahol félúton vannak a karthauziak, a Margit példáját követő folyamatosan önostorozó aszkéták és a Gój Motorosok közt, miközben körbetűzdelik magukat Fideszes és KDNP-s politikusokkal, mert jó lehet az még valamire. Elszomorodtam. Ebben a formájában a Református Zenei Fesztivál arra volt jó, hogy megmutassuk a világnak, hogy mennyire nem bírunk a korral haladni, és hogy mennyire nem bírjuk egy ilyen eseményen a világnak Jézust bemutatni. Mert azért valahol egy egyházi zenei fesztiválnak ez lenne a célja, nem?…

De hogy ne csak rosszat mondjak: nagyon jó volt, hogy szerepet kapott a ZEFIR, és nagyon remélem, hogy jövőre már ők viszik a fesztivál oroszlánrészét, és ezzel lendületet kaphat az egész. Mert kellenek a fiatalok, valljuk be, ritka az olyan megtérési élmény, amikor az ember egy viktoriánus-korabeli lelkésszel egy füstös pubban beszélgetve jön rá arra, hogy Jézus érte halt meg (Adrian Plass után szabadon). Bár a “Legreformátusabb fotó” fogalma számomra továbbra is nehezen értelmezhető, de ha lesz még egy ilyen pályázat, ígérem, tényleg megcsinálom a híres Tovarisi konyec plakát parafrázisát vaskalapos reformátussal.

A RefÉnekek…

Én azt hallottam, hogy a Református Énekek célja kezdetben az volt, hogy legyen egy olyan cd-sorozat, amelyen az összes, a fekete énekeskönyvben fellelhető ének el legyen énekelve egyszer, hogy azok a gyülekezetek is könnyebben tudjanak énekelni, ahol nincs kántor. Szerintem ez egy marha jó ötlet.

Ehhez képest ma ott tartunk, hogy a Református Énekek a református zenei élet klimaxa, orgazmikus pillanata (elnézést kérek attól, akit ezzel megbántok), ahol önmagunknak előadjuk némi politikai fűszerrel, hogy mi református emberek, bezony tökös legények, frankó leányok vagyunk. Vegyük sorra a koncert körülményeit, momentumait:

A MüPában zajlik a koncert, ami az ország legjobb koncertterme, ennek megfelelően drága is. Eszméletlenül drága.

350 fő énekel a kórusban. Minden évben 50-nel több, így a RefÉnekek egyben kísérlet is, hogy hány ember fér el a színpadon úgy, hogy az nem omlik be. Jövőre már 400 fő lesz, és ha nem fog beférni szék az emberektől, akkor majd mindenki szépen dől, mint a dominó, ha valaki elájul?… Mert bizony klíma ide, klíma oda, a színpadon kutya meleg van, amit főpróbával együtt fél napig nehéz eszmélettel bírni.

S a másik, ami a kórussal kapcsolatban kiakaszt: egy szólamban énekel. El sem tudok ennél rosszabbat képzelni, mint hogy egy több száz fős kórus ne használja ki azt a lehetőséget, hogy több szólamban énekeljen, még ha homofón módon is. Számomra ez olyan pocsékolás, hogy az nemigaz.

Politikus olvassa az igét. Tavaly Balog Zoltán, idén Varga Mihály. Egyrészt, szerintem ez nem reklámérték. Másrészt, én nem fogok semelyik politikus háta mögé beállni. Nem a hitüket, vagy hitelességüket kérdőjelezem meg ezzel, pusztán csak azt mondom, hogy hívő embernek csak Jézus háta mögött van keresnivalója, politikusé mögött nincs. Márpedig egy igeolvasós jelenet jól lefotózva könnyen átértelmezhető. Arról nem szólva, hogy pont azon pártok emberei mögé állunk be, akiknek van Semjén Zsoltjuk, akinek egy-egy szalonka-vadászatos megnyilvánulása miatt nekem ég a pofámon a bőr, mint a benzines rongy, vagy Matolcsy Györgyük, akinek a megszólalásai a fél világ előtt teszik röhejessé az országot. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a többi jobb lenne…

S e három körülmény együttállása pont elég ahhoz, hogy az eredeti célt teljesen elfelejtsük, már ha tényleg a kántor nélküli gyülekezetek segítése volt a cél. Ehelyett csak büszkén kikiáltjuk, hogy mi reformátusok vagyunk. Legalább azt kiáltanánk, hogy keresztyének vagyunk, vagy hogy mi hirdetjük azt, Aki életet adhat mindenkinek…

Nem volna jobb kevesebb embernek énekelni? Mondjuk minden évben csak egy kórusnak? Minden évben másiknak?… Nem lenne jobb valami kevésbé fényűző helyen tenni mindezt? Hogy spórolni lehessen a pénzzel, és akkor esetleg juthatna másra is, éhes gyereknek zsömlére, vagy ki tudja, mire… Persze, akkor nem lenne ekkora show az egész, nem verhetnénk a mellünket, hogy ez a “református virtus”. De örülhetnénk, hogy vannak emberek, akik feléneklik a zsoltárokat, dicséreteket, és eljuttatják a szegényebb, kántortalan, kottaolvasást nélkülöző gyülekezetnek, akár olcsóbban… Nem kell a nagy tetteknek valóban nagyot szólniuk, bőven elég, ha csak sokan örülnek nekik, a jótevőknek pedig elég jutalom a tiszta öröm és a hála, hogy jót tehettek.

Végjátékként pedig csak némi apróság. Kóruson belül rendszeresen azon szoktunk röhögni/kiakadni, kinek mihez van kedve, hogy évek óta rendszeresen a nőikar “viszi a balhét”, azaz túlnyomó részt ők azok, akik azt éneklik, hogy vétkeztek, velejükig romlott bűnös emberek, akik csak Isten irgalmában bízhatnak, a férfiak pedig azok, akik az üdvösséget hirdetik, s felülemelkednek minden testi korlátjaikon. Ennyit a munkamegosztásról…

És persze mindezt egy szólamban…

Reklámok

1 thought on “Református énekek

  1. Barna

    Szia Gergő!

    Gondoltam írok pár sort, mert hasonló gondolatok támadnak bennem is amikor találkozom ilyen eseménnyel. Bár a két említett fesztiválon nem vettem részt, de mostanában minden sarkon belebotlunk egy vallási fesztiválba. Istentől megáldott kezdeményezés, felülről való ötlet és utána “alulról” jövő megvalósítás. És amikor a kettő találkozik akkor kiveri a biztosítékot. Jó esetben.:)
    Talán ez az első ahol megállnék. Nem magától érthetődő, hogy ilyen dolgokat észre vesz az ember mert sokaknak fel sem tűnik a sötétség és a világosság közötti különbség. Bár óriási az ellentét, de olyan nagy az összemosás, hogy ember legyen a talpán aki átlátja az egészet.
    Számomra a legelszomorítóbb az egészben a tehetetlenség. Nem tudok mit tenni a nagy görgeteggel szemben… és ez valahol dühít is.
    Amikor ezeken gondolkoztam akkor két dolog lett számomra világos. Ez inspirált, h írjak is.
    Az egyik, hogy ezt Jézus előre megmondta. Ezt most nem részletezem, de ez az útólsó idők jelei amikor minden összekavarodik és a legszentebb dolgokban is ott lesz az emberi (politikai, pénzügyi, stb.) tényező.
    A másik és ez fontosabb, hogy ezek a helyzetek mindig vizsga helyzetek. Én mint hívő mit teszek ilyenkor? És szerintem ez a legnehezebb. És itt meg is állnék mert itt az egyének kell számot adnia…
    Nem rég olvastam Illés történetét aki azon kesereg, hogy csak ő maradt egyedül aki követi az Istent. Pár fejezet múlva azért az Isten mondja, hogy van még az Izráelben 5000 ember aki nem hajolt meg a Baál előtt. Kis túlzással 1% az egész néphez képest, de nem vagy egyedül aki mer másképp gondolkozni…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s