Pótlás

Az utóbbi időben elmaradt a blogírás, de volt közben pár téma, amit meg szerettem volna említeni, így most ezt egyszerre pótolom néhány szösszenetben.

Népek új tavasza

Furcsa, félelmetes és reményteljes cím, mert mindenki azt gondolja, hogy a tavasz után nyár fog következni. Pedig ezt a rendet csak a természet követi, az ember nem…

Isteni élmények

Azért történnek velem jó dolgok is. Vagy legalább olyan rossz dolgok, amikben meg tudom találni a jót. Ami tőlem azért ritka…

Furcsa nap

Van olyan, hogy a műhelyben egy kutatási megbeszélés után csak ketten maradnak, mert nem sietnek sehova. Van olyan is, hogy elkezdenek abszolút semleges témákról beszélgetni, például hogy hogyan rajzolom meg ezt, vagy amazt, mi a helyzet az éppen folyó kutatással, stb. Na de olyan nincs, hogy pont a halálról kezdjenek el spontán beszélgetni.

Pisi

Azt hiszem, most egy kicsit profán témáról lesz szó. Aki emiatt elítélne, azt arra kérem, gondolkodjon el egy kicsit a maga dolgain is, nehogy véletlenül ugyanazzal a lendülettel elítélje saját magát is. Mindenesetre azt gondolom, Isten szemet huny most efölött a kedvemért.

Szóval ma majdnem bepisiltem. Majdnem nem sikerült annak a társadalom és a világ által megírt 482. parancsolatnak a megtartása, hogy “Ne legyél szobatisztátalan!”

Gondjaim vannak

Van úgy, hogy az ember meginog. Nem olyan biztos abban, amit mond, vagy hirdet. Én például azt hirdetem, hogy Isten mérhetetlenül szeret. Ezt is gondolom. Csak olykor nem vagyok ebben teljesen biztos. Nem tudom, mi lehet ennek a pontos oka, de a nehézségek fokozzák a kétséget.

Nehezen tudom a gondolataimat összeszedni. Ma úgy érzem, hogy egy kicsit sok. Sok a veszekedés, a nyomás, és az érzés, hogy csak egy púp vagyok itthon mindenki hátán. Most egy kicsit elfáradtam abban, hogy úgy próbálok itthon még levegőt venni is, hogy az a lehető legkevesebb embernek kerüljön kellemetlenségbe. Nagy teher, ha az ember valóban teher.